Ismét elérkezettnek látom az időt arra, hogy írjak egy számomra fontos témáról, ami nem más mint az érzékenyítés. 

Hogy minek a kapcsán fogalmazódott meg bennem újra néhány gondolat? Néhány napja egy magazin közösségi oldalán megjelent egy cikk, ahol a kommentek között néhányan genetikai selejt-ként titulálják a fogyatékkal élő személyeket. 

Tudjátok, hogy mi ebben a szomorú? 

Egyrészt sokan név és arc nélkül írják ezeket a megbélyegző és tapintatlan kommenteket, bele sem gondolva abba, hogy egy-egy ilyen megnyilvánulás mint vált ki azokból, akik esetleg érintettek vagy olvassák ezeket a sorokat? 

Ehelyett lehetne, hogy a jövő generációját megbecsülésre, szeretetre és ami talán a legfontosabb ELFOGADÁSRA tanítsuk,semmivel sem nehezebb mint bántani megbélyegezni, vagy gúnyolni valakit, azért mert sokak fejében ezek a gyerekek “hibásak”. 

Nem, ellenkezőleg, ŐK is ugyanolyan teljes értékű emberek, mint mindenki más ezen a világon. 

Minden ember egyformán értékes és különleges. 

Köszönöm azoknak a szülőknek, pedagógusoknak és mindenki másnak is akik ezt tanítják a gyerekeknek. 

Minden tiszteletem és elismerésem azoknak a szülőknek akik a legnagyobb alázattal, szeretettel és  elfogadással nevelik különleges gyermekeiket.  

Mindannyian tudunk tenni azért, hogy a világ egy jobb hely legyen, én hiszek ebben. 

Bátorítsuk és erősítsük egymást ebben! 

Továbbra is nagy szükségét érzem az érzékenyítésnek, iskolában, munkahelyen, és minden olyan helyen, ahol erre igény és szükség van! :)

Köszönöm, ha elolvasod az írásomat, ha egyetértesz kérlek oszd meg bátran! :)